Hachiko
vagyis kiről kapta a becenevét Hachi?
Forrás:http://akitainu.hu/hachi.htm
1932
október 4.-én az "Asashi Shinbun" című napilap egy cikke nyomán vált
egész Japánban ismertté Hachiko, a hűséges akita. A cikk címe: Egy öreg
kutya igaz története; Hét év várakozás a vissza nem tért gazdára. A
történet a kisérő fotókkal - nem sokkal a Manchuria-i incidens után -
nem csak a kutyabarátok, de az egész japán nép szívét érintette meg. A
Hachiko név az egész országban közismertté vált és az Akita, mint fajta
népszerű lett országszerte.
Korabeli
feljegyzések szerint hachiko 1923 novemberében született Odate
városban. 1924 januárjában, amikor Hachiko 2 hónapos volt, tenyésztőjét
meglátogatta annak barátja, Dr. Eizaburo Ueno, a tokiói Mezőgazdasági
Egyetem professzora. A professzornak nagyon megtetszett a kis
szőrgombóc, a tenyésztő neki ajándékozta Hachikot, így hazavitte a kis
akitát Tokió egyik külvárosában, Shibuyamachiban lévő házába. Dr. Ueno
vonattal járt az egyetemre nap, mint nap. Shibuya állomásról Nishigahara
állomásig utazott, majd este, az előadások végeztével vissza. Hachiko
szeretetben, szinte családtagként nőtt fel, gazdája több alkalommal úgy
fürösztötte, hogy együtt lubickoltak a kádban. A rendszeres közös
sétákon felül Hachiko minden reggel elkísérte Dr. Uenót a
vasútállomásra, majd egész nap ott várta. Este, mikor a professzor
megérkezett a vonattal, együtt mentek haza. Az utasok és az állomás
személyzete ismerte és tisztele a profeszort, hamar megszerették hűséges
akitáját is, amely senkit sem zavarva minden nap kitartóan várta
szeretett gazdáját az állomás peronján.
Egy
napon, 1925 májusában Dr. Ueno az egyetemen, előadás közben
szívinfarktust kapott és meghalt. Hachiko azon a napon is, mint addig
minden hétöznap, várta gazdáját vissza Tokióból, de az nem érkezett meg a
szokásos időben, az esti vonattal. Hachiko késő estig várt, majd amikor
bezárták az állomás kapuit, hazament egyedül. Otthon a professzor
felesége már megkapta férje halálhírét, zokogva karolta át a kutya
nyakát. Másnap reggel Hachiko a megszokott időben elindult egyedül az
állomásra, majd ott várt estig, amikor is ismét a kapuzárás után
hazament - egyedül. A professzor özvegye néhány hét után elköltözött
szüleihez vidékre. A házat - és Hachikot - Dr.Ueno rokonai és barátai
felügyeletére bízta. Hachiko minden reggel elment az állomásra, a
peronon ülve várta gazdáját estig, majd este szomorúan hazatért. Az
állomásra menet minden nap egy piacon haladt át, az árusok mind ismerték
szomorú történetét. Valahányszor elhaladt mellettük, enni adtak neki.
Ahogy teltek a hónapok, múltak az évek, forró nyarak és zord telek
követték egymást, Hachiko nap nap után ott ült és várt az állomás
peronján. Látszott, a reménytelen várakozás, szeretett gazdája hiánya
egyre levertebbé, gyengébbé tette. Sovány lett és ápolatlan, de a
szemében még ott volt a remény, hogy viszontlátja a professzort, aki
majd megcirógatja, megöleli őt és együtt mehetnek haza, mint régen. 1934
áprilisában közadakozásból szobrot emeltek Hachikonak Shibuya
vasútállomáson. A szobor leleplezésére sok százan mentek el, akik
ismerték a professzort és Hachikot, vagy hallották a hűséges akita
megindító történetét. Hachiko 1935-ben múlt ki 12 éves és 5 hónapos
korában. Néhány méterre az őt ábrázoló szobortól, Shibuya állomás
peronján lehelte ki lelkét. Halálhírére rengeteg ember látogatott el
szobrához, amelyet virágokkal borítottak be. Azóta Odatéban, az akita
eredeti "hazájában" is emeltek szobrot Hachikoról, mint a szeretet és
hűség jelképéről. Mindkét szoborhoz rendszeresen zarándokolnak el
helybeliek és túristák, akik megemlékezésük jeléül virággal díszítik
azokat.
|
Naptár | « Március 2024 » | H | K | Sze | Cs | P | Szo | V | | | | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
|
|