Egy kis versike

(tök jó! yyhrod.gp-ről van!)

A szellemvadász*/

Volt egy fiú, átlagos, verekedős féle,

Mindenhonnan ellógós, az iskolák réme.

Szinte lételeme volt az mindennap,

Hogy szétverje kihívóit másfél perc alatt.

Sokat bliccelt, nem is tanult, meg is lett az ára,

A suliból mindig kirúgták az utcára.

Az anyja sem nagyon különbözött tőle,

Még ha fia meg is hal, sem tanul belőle.

Így tengette életét Yusuke Urameshi,

Folyton leste, legközelebb kit is nyírhatna ki.

De mint tudjuk, szíve nem is volt másból,

Aranyból, bizony, agya meg tojásból…

Nem egyszer pofozta fel Keiko barátnője,

Mert nem tanult, lusta volt, ráadásul hülye.

Ő lett volna történetünk nagy-nagy főhőse…

… Ha nem ütötték volna el még jóval előtte.

De repült Botan lapátján, hasított az égbe,

Hogy visszavigye Yusukét ember életébe.

Hármat fordult, kettőt pördült, bingózott is egyet,

Vicceivel adva neki némi életkedvet.

Lám-lám Keiko ott áll, a koporsó előtt,

Siratja is bőszen, hisz sorsa már eldőlt.

Anyja is a sarokban üveg piát vedel,

Fia képe könnyben ázva a földön hever.

Koenma-san hírt hallgat, mit George szépen ecsetel,

Annyira meglepődik, hogy félrepecsétel.

Kigondolja, mit tehetne főőméltósága,

Legyen hát Yusuke az alvilág sztárja!

Próbákkal áll így hát Yusuke elé,

Ki sanda szemmel, gyanakvón néz a törpe felé.

Végül sok nehézségen és viszályon át,

Megkapja legvégső, nagy-nagy jutalmát.

Győzött szíve, újra élhet, ujjonghat is bőszen,

De a legfőbb feladata még hátra lészen.

Detektív lett belőle, ki emberekre vigyáz,

Így lett végül hivatása végleg szellemvadász!